Megtanultam, amiről azt gondolom velem ez soha nem történhet meg, azzal igenis szembe kell nézni. Ezeket nem az élet próbáinak nevezném, inkább azt mondanám naivan tekintettem rá és nem vettem elég komolyan. Gondolok itt családra, szerelemre, bántalmazásra, betegségre, függőségekre, erőszakra vagy akár a teljes létbizonytalanságra. Minden, amit korábban lehetetlennek gondoltam megtörténhet holott az én életem is napsütéssel kezdődött. Hogy hibáztam-e? Minden bizonnyal... Mutogathatnék, de feleslegesen okolnék mást-másokat. Soha egyetlen döntésemnél sem tartott senki fegyvert a fejemhez. Életem egyik pillanata egy csodálatos tündérmese a másik... A másikban már többször törtem apró darabjaimra és éltem meg a poklok poklát. Sírtam, vergődtem és  hihetetlen módon kifordultam önmagamból. A személyiségem egyik pillanatról a másikra gyökeresen tud változni jó és rossz felé. Különös igazság, ami a legjobb az a legrosszabb oldalunkat is megteremtheti...     

Megosztás a facebookon